Úgy döntöttem, hogy részidős illusztrátor hallgató leszek, miközben főállásban grafikus jegyzeteléssel foglalkozom 👩‍🎓✍️

Grafikus jegyzet készül egy nemzetközi konferencián, Budapesten

Évek óta élőben rajzolok konferenciákon, workshopokon és rendezvényeken — mégis megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék hozzá hivatalos végzettséget, egy diplomát is. Nem azért, mert a papír csinálja a szakmát, hanem mert kíváncsi voltam, mit tanulhatok egy strukturált illusztrációs képzésben, és mit ad hozzá ahhoz, amit már csinálok.

Visszanézve íme a legnagyobb meglepetéseim:

1️⃣ Senki sem tudta, mi az az élő esemény illusztráció. És őszintén: a legtöbb oktatót nem is igazán érdekelte, hogy kiderítse. Ha mégis rákérdeztek, én magyaráztam el, mi az a grafikus jegyzetelés. Furcsa érzés volt évek szakmai tapasztalatával „ismeretlen műfajként" bemutatkozni.

2️⃣ A hagyományos illusztráció és az élő vizuális gondolkodás két külön szakma. Van átfedés, de a készségek, a tempó és a gondolkodásmód teljesen mások. Egy klasszikus illusztrációnál napok, hetek állnak rendelkezésre a tökéletesítésre; a grafikus jegyzetelésnél valós időben, egyetlen lehetőséggel kell hallgatni, szintetizálni és rajzolni — egyszerre. Sokszor éreztem úgy, hogy két világ között tolmácsolok, és mindkettőben tanulom a másik nyelvét.

3️⃣ A grafikus jegyzetelést csak akkor értékelték, ha „művészetnek" nézett ki. Minél dekoratívabb, kézzel rajzoltabb, látványosabb volt, annál több figyelmet kapott. Pedig a grafikus jegyzetelés lényege egészen más: az érték a gondolatok tisztaságában, a lényeg kiemelésében és a bonyolult tartalom érthetővé tételében van. Az pedig bónusz, ha ráadásul szép is. Ezt a különbséget — hogy itt nem elsősorban a „szépség", hanem a megértés a cél — a képzésben nehéz volt átadni.

Talán ez a művészeti oktatás tágabb kihívása. Az élő esemény illusztráció és a vizuális jegyzetelés még mindig niche szakma, és az oktatási intézményeknek érthető módon időbe telik felzárkózni az újonnan formálódó területekhez. Nem hibáztatom ezért senkit — inkább izgalmasnak tartom, hogy egy olyan szakmában dolgozom, ami épp most találja meg a helyét.

És közben tanulok. Tanulok a klasszikus illusztrációtól színt, kompozíciót, kézügyességet — miközben a saját szakmámban azt csiszolom, ami igazán számít: a figyelmet, a lényeglátást és a gyorsaságot.